A mi sorsunk!

Az első napon Isten megteremtette a kutyát. És mondá az Úr: Ülj egész nap házad ajtaja előtt és morogj meg mindenkit, aki elhalad vagy bejön. Húsz évnyi életet adok neked. - Húsz év? - kérdezte a kutya. Az túl sok morgás. Adj nekem csak tíz évnyi életet, a másik tízet visszaadom Neked. És beleegyezett az Úr. Második napon Isten megteremtette a majmot. És mondá: Szórakoztasd az embereket, majomkodj és nevettesd meg őket. Ehhez húsz évnyi élettartamot adok neked. - Húsz év ehhez túl sok - mondta a majom. Én nem majomkodnék annyit. A kutya visszaadott Neked tíz évet, én is ezt teszem. És ebbe is beleegyezett az Úr. Harmadik napon Isten megteremtette a szarvasmarhát. És mondá: járj ki a földekre a gazdáddal nap mint nap, izzadj a Nap heve alatt, fialj borjakat, és adj tejet a gazdádnak. Hatvan évnyi élettartamot adok neked mindehhez. -  Azt mondja a marha: Ez meglehetősen kemény sors hatvan éven keresztül. Inkább vállalnék csak húszat és visszaadnék Neked negyvenet. És lőn: ebbe is beleegyezett az Úr. Negyedik napon Isten megteremtette az embert. És mondá: Egyél, aludj, játssz és élvezd az életet. Minderre húsz évet adok neked. - Azt mondja az ember: Mi? Csak húsz év? Ha lehet, kérem még azt a negyvenet, amit a szarvasmarha adott vissza Neked, meg azt a tízet, amit a majom és azt a tízet is, amit a kutya utasított vissza. Legyen! - mondá az Úr. Hát így esett, hogy életed első húsz évében eszel, alszol és játszol, a következő negyven évben izzadsz a nap alatt és gürcölsz, hogy eltartsd a családod, a következő tíz évben majomkodsz, hogy szórakoztasd az unokáidat és az utolsó tíz évben csak üldögélsz a kapu előtt és megmorogsz mindenkit, aki a közeledbe jön.