Gresham Palota

A GRESHAM PALOTA

Jelenleg Budapest legdrágább királyi lakosztálya található abban a világörökség részévé nyilvánított palotában, amely gykor a londoni The Gresham biztosítótársaság székháza volt.

A Gresham története rendkívül szövevényes, kimondottan XX. századi. A nagy gazdasági világválság épp annyira meghatározta az épület sorsát, mint a két világháború, a szocializmus, vagy a rendszerváltás.

A Gresham életét mondhatni folyamatos küzdelmek kísérték. Az 1800 -as évek végén, amikor az angliai társaság kinézte magának a területet, még a Hild József által tervezett Nákó-palota állt ott, amit egy dúsgazdag görög kereskedőcsalád építettet.

A haladás jegyében a klasszicista stílust szecesszióra váltották, és Quittner Zsigmond valamint a Vágó fivérek tervei alapján épült meg az új objektum, melyet 1906-ban adtak át. A kor legkiválóbb alkotóit vonták be a kivitelezésbe.

A szobrokat Telcs Ede, Maróti Géza és Ligeti Miklós alkotta, az üveg ablakokat és mozaikokat Róth Miksa. A híres kerámia burkolatot a Zsolnay-gyár készítette, a míves kovácsoltvas elemeket pedig Jungfer Gyula.

A ház falai között nem a részvényekkel és befektetéssel foglalkoztak a biztosító munkatársai, hanem itt éltek. A múlt század elején a főváros egyik legnagyobb összterületű lakóháza lett a Gresham.

Azösszesen 12.000 négyzetméter területű épület három lépcsőháza a hangulatos, üvegfedésű üzletsorból nyílt. A földszinten üzemelt a legendás Gresham Kávéház, amely a húszas évek kiemelkedő művészeinek otthonául szolgált. A Gresham-körhöz olyan neves alkotók tartoztak, mint például Bernáth Aurél, Egry József, Márffy Ödön és Ferenczi Béni.

Itt született a kabaré:
A Gresham-palota alagsorában nyílt meg 1921 őszén a Pódium Kabaré. Vezetője Nagy Endre nagyváradi író volt, aki beszédhibájával lett felejthetetlen konferanszié. A kabarét 1923-ban betiltották.

1936 őszén azonban újra kacaj költözött a házba, Pódium Írók Kabaréja néven nyitott új színpadot Mikszáth Kálmán keresztfia: Békeffy László. A társulat tagjai voltak többek között: Emőd Tamás, Kellér Dezső, Kőváry Gyula, Kiss Manyi, Komlós Vilmos, Herczeg Jenő és Pethes Sándor.

Az előadások mindig teleházasok voltak, 320 főt fogadtak egy-egy este. 1940 tavaszán ismét betiltották, majd megint újjá éledt. Több helyszín után volt még pár kísérlet a Greshamben, de 1942-ben megszűntek az előadások.

Igaz, hogy a nagy gazdasági válság után a biztosítótársaság kivonult a Magyarországról, még sem ez okozta az épület vesztét. A második világháborúban és az azt követő időszakban kezdődött a tartós romlás.

1948-ban államosították a Greshamet, a lakosztályokból kisebb lakásokat alakítottak ki. Az azt követő negyven évben pedig a Duna-parti komplexum teljesen tönkrement, a Zsolnay burkolatnak mindössze 30 százaléka maradt meg.

Az épület utolsó lakója: Turay Ida

A rendszerváltás után 30 lakó élt továbbra is az épületben, akiket sem az önkormányzat, sem egy indiai befektetőcsoport nem tudott meggyőzni a kiköltözésről. A legmakacsabb köztük a húszas, harmincas években naiva szerepeket játszó Turay Ida volt.

A színésznőt többen felkeresték, de mindannyiszor elzárkózott az ajánlatok elől. Végül többszöri próbálkozás és különböző trükkök alkalmazása után egy neves ügyvédnek sikerült meggyőznie, hogy hagyja el a romos palotát.

Az 1990-es évek második felében dőlt el a Gresham sorsa máig: mégpedig, hogy Four Seasons hotel lesz az elhanyagolt épületből. Ám a felújítás jóval hosszabb ideig tartott a tervezettnél, végül 2004 nyarára készültek el a korhű rekonstrukcióval.

Nem volt egyszerű feladat, de a 70 százalékban hiányzó Zsolnay-burkolatot is kipótolták, laikusként nem is lehet különbséget tenni az eredeti és az új burkolat között.