Egy magyar ember napja

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta,
hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar
feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat *(Bíró László, 1931*), felírta, hogy
Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre *(Szilárd Leó
1929),* utána  öngyújtóval (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy
cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a
borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi
193*1). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes
telefonjáról (*Puskás Tivadar 187*8). Még volt egy kis ideje, ezért
játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy
mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény
János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly
1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még  egy  3D-s
szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani. A kudarc után
feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly
1948),* és  bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen
New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark
Károly,* 1948).
Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor,* ö
készítette  a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos
filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón *(Pávlics Ferenc
kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik
Ernő 1976).*

Már  semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben
autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata
fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*),  dilemmázott kicsit, hogy a
régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy  lágy anyagú
kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959).* használja-e? Az első kocsi, ami
megtetszett, egy Ford T-modell volt *(Galamb József 1908*,) aztán talált
egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy
Chevroletet is, amelynek automata sebesség váltója volt (*Bíró László 1932*).
Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla,
1925).* Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is
megvizsgálta (*Csonka János 1893*). De hamar rájött, hogy marad neki a
bicikli, hazamenve  meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a
dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére
leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár 1928*). Ezt a tényt azon melegében
elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*)  újságíró barátjának,
akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő
üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont
nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült
befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta,  régimódi lévén, még
kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik
Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg
is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912)*.
Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és
feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály
Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.